Faszobrász műhely körül is rend kell: így oldottam meg az alkatrészgondot

Tölgyfa tuskó állt az udvar közepén áprilisban, két és fél mázsa, frissen döntött fából. Egy régi ismerősöm hozta ki traktorral, és annyit mondott, hogy csináljak vele, amit akarok. Egy hétig csak néztem. A faszobrászatban ez a legfurcsább szakasz, amit kívülről senki nem ért: amíg a fa ott áll érintetlenül, addig még minden lehetséges belőle, és amint az első vágás megvan, onnantól már csak egy irányba lehet menni.

A tölgy nehéz anyag, kemény, és tele van meglepetéssel. A repedések a bél felől indulnak, és nem mindig ott jönnek elő, ahol az ember számít rájuk. Amikor durvázok, a fűrész orra viszi a formát, a finomabb részek jönnek csak vésővel. Az arcvonalaknál mindig leteszem a gépet, mert ott már milliméterek döntenek. Aki gépi munkát lát a szobron, az általában nem tudja, hogy a kész felület kilencven százaléka kézzel készül, a gép csak a felesleget viszi el.

Áprilisban ráadásul még nyirkos minden. A műhely előtti térkövön reggel pára ül, a forgácsot nem lehet rendesen összeszedni, mert megtapad. Ilyenkor kezdődik az a másik munka is, amiről a faszobrászok nem szoktak beszélni: az udvar rendben tartása. A frissen döntött fa mellett gyorsan felszalad a gaz, a forgácsba belekap, és két hét alatt olyan lesz a hely, hogy a saroktól a fáskamráig alig lehet elmenni. A szobrot fényképezni sem tudom, ha derékig ér körülötte a fű.

Ez volt az a hét, amikor a fa helyett a gépeimmel kezdtem foglalkozni.

A műhely mellett évek óta egy Stihl fűkaszával vágom körbe a területet, mert a fűnyíró a forgácsos, göcsörtös talajon használhatatlan. Az FS sorozat régi darabja, nem kímélem, és tavasszal derült ki, hogy a szezont már nem húzza le abban az állapotban, ahogy a télből kijött. Nem indult el rendesen, és amikor mégis, akkor is kihagyott. Beírtam a keresőbe azt, amit ilyenkor mindenki beír, vagyis hogy stihl fs 120 fűkasza alkatrész hol kapható, és így jutottam el a peterlancfuresz.hu oldalára.

Először az lepett meg, hogy nem egy általános kerti gépes felület fogadott, hanem egy külön oldal, ahol a Stihl FS fűkaszák modellenként vannak felsorolva. Végigmentem a listán, és tényleg végig lehet menni rajta: a legkisebb FS 36-tól elindulva egészen az FS 560-as gépekig sorakoznak a típusok, és az enyém is ott volt közöttük. Ez lehet, hogy egy kívülállónak apróságnak tűnik, nekem viszont ez volt az első biztos pont hetek óta. Nem nekem kellett kitalálnom, melyik nagy csoportba tartozik a gépem.

Másodszor azt néztem meg, hogy egyáltalán kihez tartozik az oldal. A bemutatkozásuk szerint a PÉTER LÁNCFŰRÉSZ a hazai kertigép és alkatrész webáruházak legnagyobbjai közé tartozik, és az alkatrészválasztékot tartják a legerősebb oldaluknak. Ezt egy webshopról könnyű leírni, de az oldalon végigkattintva látszott, hogy tényleg a márkánkénti bontás a rendszer alapja, nem egy utólag ráhúzott kategória. Ott van a Husqvarna, az Echo, az MTD, az Oleo-Mac, a Makita-Dolmar, a Shindaiwa és még jó néhány gyártó, mindegyik a saját szakaszával.

Harmadszor pedig felvettem a peterlancfuresz.hu ügyfélszolgálatával a kapcsolatot, mert egy dologban nem voltam biztos. A gépem sok éves, és fogalmam sem volt, hogy az eredeti típusjelzés még mindig ugyanazt takarja-e. Írtam egy e-mailt, leírtam, mit csinálok a géppel, hogy nem füvet nyírok vele, hanem forgácsos, köves, gyökeres talajon dolgozom. Délután visszahívtak, két és négy óra között, ahogy az oldalukon is szerepel, és a beszélgetés első három mondatából kiderült, hogy a vonal másik végén valaki tényleg csinálta már ezt a munkát.

A stihl fs 120 fűkasza alkatrész kereséssel az a baj, hogy az ember hajlamos csak a hibás darabra koncentrálni. A telefonban viszont visszakérdeztek arra, amit én meg sem említettem: mennyi ideig megy egyhuzamban a gép, milyen szárvastagságot vágok vele, és mikor tisztítottam ki utoljára rendesen. A harmadik kérdésnél elhallgattam. Kiderült, hogy amit én meghibásodásnak néztem, annak jó része sima elhanyagolás volt, és az igazi cserét igénylő rész csak ezután jött szóba.

A faszobrászatban egyébként pontosan ugyanez a szemlélet működik a kézi szerszámoknál is. Egy véső akkor jó, ha az ember tudja, milyen acélból van, milyen szögben van fenve, és mikor kell hozzányúlni újra. Aki csak vásárol egy készletet, és soha nem élezi, az fél év múlva azt hiszi, hogy rossz szerszámot vett, pedig csak nem gondozta. A gépeknél ugyanez a történet, csak drágább. Évekig én is abban a hitben éltem, hogy a benzines gép egy fekete doboz, amihez szakember kell, és emiatt inkább hagytam romlani, ahelyett hogy megtanultam volna a legalapvetőbb dolgokat róla.

Ez a hozzáállás nálunk, kézműveseknél elég gyakori. A műhelyben mindenki tudja, hogy a kés élét naponta karban kell tartani, de a fűkaszáról vagy a fűrészről ugyanez a gondolat valahogy nem jut eszünkbe. Pedig ezek is szerszámok, csak nagyobbak és zajosabbak. Amikor a telefonban ezt kimondtam, a vonal másik végén nevettek, és annyit mondtak, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Azt is szóba hozták, hogy szerelőknek és szervizeknek külön kedvezményük van. Nekem ez azért volt érdekes, mert a faszobrászat félig-meddig ilyen műhelymunka, csak épp nem így hívják. Egy kézműves ugyanúgy napi szinten használja a gépeit, mint egy szerelő, ugyanúgy elkopnak neki, és ugyanúgy egy fél napja megy rá, ha valami leáll. Ezt előttük egyetlen kereskedő sem gondolta végig helyettem.

A javítás végül nem volt sem drága, sem hosszú, viszont sokat tanultam belőle. Azelőtt évekig úgy voltam vele, hogy a fűkasza egy kiegészítő eszköz a szobrok mellett, ezért majd valahogy elmegy. Most már látom, hogy a műhely körüli munkánál sincs ilyen, hogy majd valahogy. Ha a gép áll, akkor a terület megy tönkre, ha a terület megy tönkre, akkor a szobor mellé nem lehet állni fotózni, és ha nincs kép, akkor nincs megrendelés sem.

Azóta másképp is állok a beszerzéshez. Régen mindent akkor kerestem, amikor már baj volt, és így mindig sietve, rossz döntésekkel vásároltam. Most fejben végigmegyek a szezonon még télen, és leírom, mi az, ami tavaszra biztosan kelleni fog. A stihl fs 120 fűkasza alkatrész típusú keresésnél ez azért fontos, mert ha nem sürget a határidő, akkor van idő rákérdezni, összehasonlítani, és megvárni a pontos választ. Aki áprilisban, két nappal a munkakezdés előtt keres, az mindig többet fizet, csak nem pénzben, hanem idegekben.

A műhely körüli terület azóta rendben van, és ez nemcsak esztétikai kérdés. A frissen döntött fát nem szabad magas fűben tárolni, mert nem szárad rendesen, és a rovarok is hamarabb megtalálják. Egy szobrásznak az anyaga a legdrágább dolga, tehát amikor a füvet vágom, valójában a következő fél év munkáját védem. Ezt a mondatot próbáltam elmagyarázni a feleségemnek is, aki addig nem értette, miért ideges egy ember egy kaszáló miatt.

A tölgyfa tuskóból végül egy ülő alak lett, kicsit szélesebb vállal, mint ahogy először elképzeltem. Nyár elején állítottuk fel az udvar túlsó végén, tiszta, rövidre vágott fű között, és a képek is ott készültek róla. Amikor ilyet nézek, a fát látom benne, nem a gépeket. Azt viszont már tudom, hogy a háttérben a rend is munka, és ehhez néha egy peterlancfuresz.hu típusú katalógus és egy értelmes telefonbeszélgetés kell, nem több.